Egy friss tudományos kimutatás kimutatta, hogy azok, akik magányban szenvednek, vagy kevés a szociális kapcsolatuk, jobban ki vannak téve agykárosodásnak és szívrohamnak. A társadalmi elszigeteltség és a magány 30%-kal növeli a stroke és a szívroham kockázatát
A magánytól való szenvedés hosszú távon hatással lehet az agy és a szív egészségére, 30%-kal növelve a szélütés és a szívroham kockázatát a kevés társas kapcsolattal rendelkező embereknél.
Ez derült ki az orvosi folyóiratban megjelent új kutatásból JAHA Journal of the American Heart Association. A kutatók kimutatták, hogy sok szív- és agyproblémák miatti kórházi kezelés mögöttes oka van elszakadás a társadalmi világtól.
A nyilvánosságra hozott adatokból megtudjuk, hogy ez a kockázat 30%-kal nő a rossz szociális interakciókkal rendelkező alanyoknál, de akár a 40%-ot is elérheti a legfeljebb 3 kapcsolattal rendelkező felnőtteknél.
A szívelégtelenség túlélési aránya szintén alacsonyabb volt a depresszióban szenvedőknél. Ezek 60, illetve 62%-ot tesznek ki a szociálisan izolált, illetve klinikailag depressziós betegeknél, szemben a 79%-kal azoknál a betegeknél, akik soha nem tapasztaltak ilyen állapotokat.
A társadalmi kapcsolatokat leginkább befolyásoló tényezők közé tartozik az életminőség, a családi kapcsolatokkal vagy karrierrel való elégedetlenség, a személyes bizonytalanság és a természeti katasztrófáktól való félelem.
A társadalmilag kiszolgáltatott csoportok a leginkább veszélyeztetettek az idősek, de azok az állampolgárok is, akik faji, vallási vagy szexuális irányultság miatt nem illeszkednek be tökéletesen a társadalomba. Az Egyesült Államokban a 65 év felettiek közel negyede társadalmilag elszigetelt.
Az életkor előrehaladtával a szélütés vagy a szívroham kockázata is növekszik olyan társadalmi körülmények miatt, mint például a nyugdíjba vonulás, ami miatt az egyén elszigetelődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok mentesülnek a probléma alól.
A globális Covid-19 világjárvány jól bebizonyította, hogy a kapcsolataiktól megfosztott fiatalokat a társadalmi elszigeteltség és az olyan zavarok, mint a szorongás, a depresszió vagy az alvási szokások megváltozása a leginkább érintette.
Aztán van még egy szempont, amit figyelembe kell venni. A társadalmi elszigeteltség mozgásszegényebb életmódra készteti az embereket. A megfelelő fizikai aktivitás hiánya jelentősen megnöveli annak a valószínűségét, hogy a jövőben különféle betegségekben szenvednek, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket is.
Jó azonban megismételni, hogy a társadalmi elszigeteltség és a magány nem szinonimák, és nem biztos, hogy ezek mindig megnyilvánulhatnak a társadalomba rosszul beilleszkedett alanyokban.
Az egyének viszonylag elszigetelt életet élhetnek, és nem érzik magukat magányosnak, és fordítva, a sok társadalmi kapcsolattal rendelkező emberek továbbra is megtapasztalhatják a magányt – mutatott rá Crystal Wiley Cené, a Kaliforniai Egyetem San Diego-i klinikai orvostudományának professzora.
Ez azt mutatja, hogy a két feltétel nem függ egymástól, de mindkettő jelentős és kockázatos közegészségügyi következményekkel jár.
Forrás: Journal of the American Heart Association
Kövess minket a Telegramon | Instagram | Facebook | TikTok | Youtube
Olvassa el még: